Dr. Torma András a Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, az Audi Hungaria környezetmenedzsmentjének szakértője, a város Környezetvédelmi Bizottságának tagja.
Mi az ön szakterülete?
Egyrészt a klasszikus vállalati környezetvédelemmel foglalkozom, azaz minden olyan dologgal, ami által egy vállalat környezeti teljesítménye javítható. A másik, ami a fő kutatási irányom: a komplex helyzetek megértése, modellezése, szimulációja és a döntéshozatal támogatása környezetvédelmi szempontból. Ha beavatkozunk valahol a környezetbe egy általunk pozitívnak vélt módon, lehet, hogy egy másik környezeti elemnél ez már negatív hatást fog kifejteni. Például az elektromos autózás egyfelől jó, hiszen helyben valóban nincs szén-dioxid-kibocsátás. Ám ha a jármű teljes élettartamát nézzük, akkor nem annyira rózsás a helyzet. A szükséges nyersanyagok kibányászása, a gépkocsi előállítása, használata, majd hulladékká válása már egész más képet mutat, nem beszélve a mobilitáshoz szükséges villamos energia előállításáról. Rendkívül fontos tehát a folyamatok komplex áttekintése. Kollégáimmal egy olyan eszköz kifejlesztésén dolgozunk, ami pontos választ ad arra, hogy az adott döntésnek ténylegesen milyen lesz a fenntarthatóságra gyakorolt hatása.
Ezzel próbáljuk segíteni a döntéshozókat a helyes irány megválasztásában. Így készítette el tanszékünk Győr klímastratégiáját, amit tavaly a város közgyűlése elfogadott. Ugyanígy a településfejlesztési stratégia környezetvédelmi részének kidolgozásában is részt veszünk. Egy fenntartható energia–klíma akcióterv elkészítése is folyamatban van. Ezek mind segítik a városvezetőket, hogy ne csak az adott pillanatban rendelkezésre álló információk alapján döntsenek, hanem legyen egy hosszú távú víziójuk arról, hová akarunk eljutni a fenntarthatóság terén.
Győrben az utóbbi időben pozitív változások történtek, mind a város vezetése, mind a Környezetvédelmi Bizottság részéről. Jó látni, hogy valóban komoly munka folyik. Ugyanakkor gyorsan nő a város, nő a jólét. Ezért egyre fontosabb, hogy az emberek belássák: úgy is élhetünk jobban, ha nem terheljük a környezetünket.
Ön szerint melyek a kritikus pontok?
Az egyik az, hogy a város klímamérlege deficites. Jóval több üvegház hatású gázt bocsát ki a város, mint amennyi elnyelésére alkalmas terület van. Brutálisan nagy a különbség, az elnyelő kapacitás az összes kibocsátásnak mindössze 1 százaléka. Ez az előttünk álló egyik legnagyobb kihívás. Talán nem is gondolják sokan, hogy télen a lakossági tüzelés jelentős mértékben hozzájárul ehhez a terheléshez.
A másik az örök problémát jelentő szelektív hulladékgyűjtés. Egyrészt kérdés, mennyire értik és érzik úgy az emberek, hogy valóban érdemes külön gyűjteni. Másrészt, vajon műszaki, szakmai oldalról mennyire hatékony a begyűjtést, szállítást végző logisztikai rendszer?
Szintén fontos a közlekedésből adódó károsanyag-kibocsátás problémája. Egyre több dugó
van, egyre lassúbb a forgalom, egyre több a gépkocsi, a levegőszennyezés is nő, ami egészségügyi problémákhoz vezet és jelentősen növeli a klímalábnyomot.
Gondot okoz az évente többször, hirtelen lezúduló extrém csapadékmennyiség, ami túlterheli a csatornahálózatot, villámárvizekhez vezet. Minderre az infrastruktúra nincs felkészülve. A lefolyók tisztítása mellett fontos tudni, hogy sok esetben a csatorna áteresztő keresztmetszete nem elégséges ekkora mennyiségű esővíz elvezetéséhez. Amikor építették, még más csapadékmennyiségekre kellett méretezni ezeket a rendszereket. Másrészt a várostervezés sem készült fel ilyen helyzetekre.
Egyre nagyobb a burkolt felület aránya, még a családi házas övezetekben is hódít a térkő, így viszont nem tud elszikkadni a csapadéktöbblet. Ez már komplex probléma, komoly városszervezési, infrastrukturális beruházást igényel a megoldása.
Melyik az a terület, ahol kisebb odafigyeléssel látványos változásokat érhetünk el?
A számunkra már haszontalan dolgokra ne feltétlenül hulladékként tekintsünk, hanem úgy, hogy az még értékes lehet valaki számára. Ez az alapja a körforgásos gazdaságra való áttérésnek. Egy anyagot, amíg lehet, hasznosítsunk, hogy minél később kerüljön ki a körforgásból. Ha kikerül, akkor hulladékként terheli a környezetet, ráadásul az újragyártása plusz erőforrást igényel. Úgy gondolom, ez az a terület, ahol szemléletformálással, minimális intézkedéssel, az információk összekötésével jó eredményeket érhetünk el.
Forrás: Győr+ újság / J. Kovács Andrea
